4 kérdés a pajzsmirigy ultrahangról

Kell előtte laborvizsgálat vagy diagnosztizált pajzsmirigybetegség? 

A pajzsmirigy ultrahangra jelentkezőknél nem feltétel, hogy legyen már diagnosztizált pajzsmirigy betegségük. Természetesen sok esetben endokrinológus küldi a pácienst tovább az ultrahangra, ha valamilyen pajzsmirigy zavarra utaló laboreredményeket kapott az illető. Ilyenkor a pontos diagnózishoz elengedhetetlen a radiológiai ellenőrzés. Ám előfordulhat, hogy az illető csomót érez, nyelési nehézségekkel küzd, úgy érzi, mintha gombóc lenne a torkában, esetleg mintha szorítaná a nyakát az ing gallérja- ilyenkor érdemes akár egyből pajzsmirigy ultrahangra menni.

A rákos megbetegedéseket is lehet így diagnosztizálni? 

Diagnosztizálni nem, de segíthet a jeleket felismerni. A túl nagy, gyorsan növő, iletve az ún. hideg göbök (melyeket izotópos vizsgálattal látni) olykor rákos elfajulásra is utalhatnak. Ilyenkor ultrahang vezérelt aspirációs citológiai mintavételre van szükség, hogy jobban meg lehessen vizsgálni az adott területet és el lehessen dönteni, hogy milyen természetű az elváltozás. 

Milyen gyakorisággal lehet elvégezni? 

Mivel az ultrahang vizsgálat nem jár káros sugárzással, így lényegében akárhányszor. Nem igényel különösebb előkészületet sem, és terhesség/szoptatás során is bátran alkalmazható- mondja Dr. Fehér György, az Ultrahangközpont radiológusa. 

Milyen elváltozásokra derülhet fény? 

Minden, ami a pajzsmirigy szerkezetével, felépítésével kapcsolatos, azt lehet látni. Így felismerhető, a szerv megnagyobbodása (strúma), szerkezeti elváltozása (homogén/inhomogén), vannak-e kisebb nagyobb göbök, jelen van-e gyulladás vagy bármilyen elváltozás. Ezekre az információkra nem csak a kezdetekben van szükség, hanem a terápia során is, hiszen így nyomon követhető a terápia hatékonysága, a további változások.