A húgyúti fertőzés a légúti fertőzések után a leggyakoribb gyulladásos betegség, amely különösen gyakran sújtja a nőket. Ennek elsősorban anatómiai oka van: a nők húgycsöve rövidebb, mint a férfiaké, így a fertőzések könnyebben feljuthatnak a húgyhólyagig. A felszálló fertőzés a magasabb képleteket is érintheti, melynek következtében vesemedence-gyulladás is kialakulhat –tudtuk meg dr. Róna Ágnestől, az Ultrahangközpont radiológusától, akit arról kérdeztük, hogy mikor lehet szükség a húgyúti tünetegyüttes ultrahangos vizsgálatára.
–Az urológiai jellegű panaszok sorában a gyulladásos folyamatok előkelő helyen szerepelnek, és az anatómiai sajátságok miatt ezek messze legnagyobb része a nőket érinti. A szervi lokalizációt tekintve hagyományosan felső- és alsó húgyúti infekciókról beszélhetünk, hozzá kell azonban tenni, hogy a fertőzéseket kiváltó baktériumok számára az urológiai szervrendszer minden irányában átjárható, vagyis egy egyszerű hólyaghurutból is kialakulhat vesemedence-gyulladás. A gyulladásokat gyakorlati szempontból üregrendszeri és a parenchymás szerveket érintő csoportokra oszthatjuk. Ezek differenciálásában a beteg tünetei is segítségünkre vannak: az üreges szervek gyulladása, mint például egy egyszerű hólyaghurut nem jár lázzal vagy hidegrázással. Ilyen esetben a betegek alhasi érzékenység mellett jelentkező gyakori vizelési ingerről, fájdalmas vizelésről és az esetek harmadában vérvizelésről számolnak be. A hólyaghurut szinonimájaként, a népnyelvben csak felfázásként emlegetett betegség az őszi-téli hónapokban valóban gyakoribb lehet, ám azt nem a hideg, hanem a húgyutakba jutott baktériumok idézik elő – mondja dr. Róna Ágnes. A magas láz, a tompa deréktáji fájdalom esetleg hányás, hányinger már a parenchymás szerv gyulladására, vesemedence-gyulladására (pielonefritisz), férfiaknál prosztatagyulladásra (prostatitisre) utalnak. Ha tehát a típusos hólyaggyulladást követően, rövidesen láz is kialakul a betegnél, akkor másodlagosan felszálló vesegyulladás keletkezett. A húgyúti gyulladások esetében nagy jelentősége van az egyéb komplikáló tényezőknek is, például a vese anatómiai eltéréseinek, egy fennálló krónikus betegségnek (cukorbetegség), a várandósságnak, illetve a húgyutakban található idegentest (tartós hólyagkatéter, nefrosztóma) meglétének, hiszen ezek mindegyike nehezítheti a gyógyulási folyamatot, és a szövődmények is jelentősebbek lehetnek.
A heveny, egyszerű hólyaghurut esetében a klinikai tünetek és a vizelettenyésztés önmagában elegendőek a diagnózis felállításához, a képalkotó diagnosztikának nincs szerepe. Ha a tünetek elhúzódnak, a mikrobiológiai vizsgálatok (vizelettenyésztés és haemokulturára mintavétel) mellett ultrahangvizsgálatra is szükség lehet. A hasi ultrahangvizsgálat tájékoztat a vesék helyzetéről, nagyságáról és az üregrendszer meglétéről, a húgyutakról, valamint a környező területekről, továbbá az esetlegesen kialakult akadályokról (pl. húgyúti elzáródásról, vesekövekről) és pangásokról. Ez utóbbinak főként az elhúzódó vagy visszatérő gyulladásos folyamatok esetén van nagy jelentősége, és az is tisztázható vele, hogy a gyulladásos folyamatból nem alakult-e ki tályog – mondja dr. Róna Ágnes. A hasi ultrahangvizsgálatot 4-6 órás éhezést követően végezzük el, amennyiben tájékozódó kismedencei ultrahangvizsgálat is szükséges (erre üregrendszeri tágulat, illetve gyulladásos esetekben is sor kerül), azt közepesen vagy jól telt hólyag mellett tudjuk elvégezni. A kismedencei ultrahangvizsgálattal a hólyag méretéről, a hólyagfalak vastagságáról, a húgyutak elváltozásairól, illetve térfoglaló képletekről nyerünk információt – ismerteti dr. Róna Ágnes, az Ultrahangközpont radiológusa.