Vállfájdalom? Irány az ízületi ultrahang!

A váll és fájdalma

Kevesen tudják, hogy a váll nem csupán egy ízület, hanem több kisízület és csontok, izmok, szalagok összessége egy adott területen. Ezen felépítés ad lehetőséget arra, hogy a váll széles és sokoldalú tartományban tudjon mozogni, ugyanakkor ez az erőssége a gyengesége is egyben.  A váll szerkezete miatt fennáll a lehetősége annak, hogy az instabilitás, a lágyrészek és csontos részek ütközése betegségek kialakulásához és fájdalomhoz vezethet.

A kor előrehaladtával, a vállfájdalom egyre gyakrabban jelentkezhet, rossz esetben tartóssá is válhat. A fájdalom típusa szerint megkülönböztetünk élesen vagy tompán nyilalló, kisugárzó és égő fájdalmat.

Gyakran a nyáktömlő gyulladása okozza a fájdalmat

A nyáktömlők (más néven bursák) a csontok és az azokat körülvevő lágyszövetek között találhatók. Fokozott terhelés, egyes krónikus betegségek vagy fertőzés következtében a nyáktömlők ízületi hártyája gyulladásba kerül, ami miatt megnő annak folyadéktartalma, ennek következtében pedig a terület megduzzad, mely hatással van a körülötte lévő részekre is. A betegség során az érintett oldalon lévő kar felemelése fájdalmas, csökken a mozgástartomány, így a páciens nem képes a megszokott módon terhelni a karját. A kezdeti mozgatás során fellépő fájdalmat követi, és egyben a súlyosbodó állapotot mutatja a nyugalmi helyzetben fennmaradó fájdalom.

Miért van szükség ízületi ultrahangra?

A különböző típusú vállfájdalmak felismerésében és pontos meghatározásában van segítségünkre a képalkotó vizsgálat, az ízületi ultrahang. Vállfájdalom esetén sokan röntgenre mennek, ám az ízületi ultrahangos vizsgálat is ugyanolyan fontos, hogy segítségével feltérképezhetők legyenek az ízületek, nyáktömlők, szalagok, íntapadások, ízületi belhártyák állapota. Egy másik előnye a röntgen vizsgálattal szemben, hogy jól elkülöníthetők általa a kopásos és a gyulladásos állapotok is, valamint az adott testrész szabadon mozgatható a vizsgálat során. A váll ultrahang vizsgálata semmilyen előkészületet nem igényel, nem jár ionizáló sugárzással és a legkisebb felfedezhető morfológiai eltérések is láthatóvá válnak általa.